Interjú: Lakszakállasról az ETO és a válogatott csapatába

Újabb csallóközi tehetség vált alapemberré az ETO FC Győr felnőtt csapatában, a lakszakállasi Kovács Krisztián ebben az idényben remekel az zöld-fehér színekben. A fiatal tehetségre a magyar válogatottnál is felfigyeltek, már 15 évesen megkapta első meghívóját.

Mikor és hol kezdted a futballt?

6 évesen kezdtem el focizni lakhelyemen, Lakszakállason, majd Ekelre kerültem, ahol 2 évet játszottam. Ezután az ETO akadémiáján folytattam.

Hogy kerültél az ETO Akadémiájára?

Pongrácz Dezső, a csapattársam Pongrácz Viktor apukájának a segítségével jutottam Győrbe. Először egy pár edzésen vettem részt, majd végül elmondták, hogy jöhetek az ETO-ba, aminek nagyon örültem.

Miért pont az ETO Akadémiáját választottad?

Mert szüleimmel ezt találtuk a legjobbnak. Közel is volt hozzánk és nem is bántam meg, hogy az ETO-t választottuk. Kiváló edzések és feltételek uralkodnak az utánpótlásban, minden adva van a fejlődéshez. Ráadásul az ETO-nál minden egy helyen van, az akadémia, a pályák, a kollégium, az iskola. Ez más csapatokhoz képest nagyon ritka.

Még csak 17 éves vagy, de már az ETO felnőtt csapatában kezdőjátékos vagy. Mennyire volt nehéz az ugrás az U17-ből a felnőttek közé?

Először csak edzésekre jártam felnőttek közé. Az elején nagyon nehéznek tűnt, utána már edző meccseken is bizonyíthattam. A felnőtt csapatnál sokkal gyorsabb volt a játék és erősebbek voltak az ellenfelek.

Kovács Krisztián akcióban az MTK ellen

Milyen volt életed első felnőtt mérkőzése az ETO színeiben? Izgultál?

Első bajnoki meccsem Cegléd ellen volt, egy kevés izgalom volt bennem, de szerintem ez természetes. Szerencsére nem izgultam túl. Viszont a felnőttek között az első tétmérkőzésen még a Magyar Kupában a Komárom ellen léptem pályára, ekkor még jóval izgatottabb voltam.

Milyen érzés volt megkapni a meghívót a magyar válogatottba?

Nagyon örültem neki és büszke voltam. Sokkal jobban örültem a magyar válogatottságnak mivel már régóta itt focizok. Az első mérkőzésemet válogatott mezben Macedónia ellen játszottam még az U15-ös korosztályban. Egy kevés izgalom volt bennem, de nem túlságosan. Meghallani a magyar Himnuszt számomra leírhatatlan pillanat volt, ugyanis tudtam, egy országért játszom.

Szerepeltél a horvátországi Európa-bajnokságon is. Hogy érezted magad a tornán?

Büszke voltam és jól éreztem magam, itt játszottam először az új pozíciómban, de sajnos egy helyezésen múlott a VB szereplésünk. Magában már az is kész csoda volt, ahogy eljutottunk az Európa-bajnokságra. Amikor a norvégok ellen az utolsó pillanatban legurítottam a labdát és láttam, ahogy Szoboszlai gólt szerzett, az a pillanat számomra fantasztikus volt. Nagyon jól kezdtük az Európa-bajnokságot, a franciákat 3:2-re vertük meg és nagy lendületet kaptunk. Utána jött egy döntetlen Skócia ellen, majd legyőztük a Feröer-szigetek csapatát és elsőként jutottunk tovább a csoportból. Utána a törökök ellen a világbajnoki kijutásért játszottunk, de sajnos nem sikerült, mert kikaptunk. Tudtuk, hogy van még egy lehetőségünk, és újra a franciákat kellett volna legyőznünk, de sajnos nem jött össze és így a hatodik helyen végeztünk. Szerencsére az Eb összes meccsét végigjátszottam, aminek természetesen örültem, mert bíztak bennem és tudtam, hogy Magyarországért egy Európa-bajnokságon játszom.

Lakszakállasiként figyeled esetleg a DAC csapatát?

Igen, régebben voltam néhány mérkőzésen, de az új stadionba meg nem jutottam el.

Van kedvenc külföldi csapatod és példaképed?

A kedvenc csapatom a Manchester United, már kiskorom óta. Példaképeim pedig Paul Pogba és Thiago Alcantara

Hol szeretnél tartani 5 év múlva?

Külföldön, az egyik top bajnokságában, az élmezőny csapatában szeretnék alapember lenni.

Mit gondolsz, mi mindenben kell még fejlődnöd?

A gyengébbik lábamon és a fej játékon van mit javítanom, de azon vagyok, hogy ez napról napra jobb legyen.