Nikolics Nemanja elbúcsúzott, távozik a Chicago Fire csapatától

Lezárult egy korszak Nikolics Nemanja életében, a magyar támadó három év után elhagyja a Chicago Fire csapatát. A 31 éves játékos 2016-ban igazolt az észak-amerikai bajnokságban szereplő Chicago együtteséhez, amelynek mezében 104 mérkőzésen lépett pályára és 56 gólt szerzett. 

„Amikor egy időszak feszített tempóban telik, ha nap mint nap arra koncentrálsz, hogy megfelelően teljesíts, akkor pikk-pakk elrepül az idő. Intenzív három év volt. Csak most, ahogy végigpörgetem a chicagói emlékeket, döbbenek rá, hogy mennyi minden történt velem Amerikában. Nagy ugrás volt ez, messze kerültünk a családtól, idegen nyelvterület, a gyerekeknek új iskola, óvoda – és közben a harmadik gyermekünk is megszületett. Anno sokan óvtak a kalandtól, de engem motivált az ismeretlen, és szerencsére gyorsan bebizonyítottam: jól döntöttem, itt is képes voltam tartani azt a szintet, amit előzőleg a Vidiben, aztán a Légiában is hoztam.

Mindenki tudja, hogy csapatember vagyok, nekem a csapatérdek szent és sérthetetlen, de csatár vagyok, igenis hajt a becsvágy, én gólokat várok magamtól, engem semmi más nem minősít. Az első évben hosszú idő után playoffba vittük a csapatot, és közben enyém lett az MLS Golden Boot-díj, a Fire történetében először. A harmadik országban lettem gólkirály, sorozatban negyedszer végeztem az élen. Itt, Amerikában speciel világsztárokat megelőzve. Klubrekordokat döntve. Az idény végén az ESPN ESPY’s díjátadóján az MLS legjobbjának választottak, miközben nyáron bekerültem az All Star Csapatba is. Szakmai és szurkolói elismerések egyaránt. Bevallom, utóbbi azért különleges, mert mutatja, milyen a viszonyom a magyar focidrukkerekkel. Sosem hagytak magamra, figyeltek, követtek, szerettek. Interneten, TV-ben, de San Josétól Orlandóig szinte nem volt olyan meccshelyszín, ahol ne láttam volna magyar zászlót. Ez is inspirált, hiszen minden alkalommal ráébredtem, hogy én itt Magyarországot, a magyar labdarúgást is képviselem.

Igyekeztem becsülettel végezni a munkám. Három év alatt egy edzést és egy meccset sem hagytam ki sérülés, vagy betegség miatt – ezt az orvosi stábunknak is köszönhetem! Persze voltak mélypontok, amikor sem a csapatnak, sem nekem nem ment – de ezekből is tanultam, sosem hagytam el magam, mindig találtam valami kapaszkodót. És képes voltam kirángatni magam a gödörből. 3 szezon, 104 meccs, 56 gól. Ahogy az amerikaik mondják: “Do your job”, azaz tedd a dolgod. Azt hiszem, amiért jöttem, elvégeztem. Köszönöm Mr. Nelson Rodríguez sportigazgatónak, hogy velem és a családommal is végig úriember volt, mindent megtett, hogy sikeres lehessek Chicagóban. Hálás vagyok Mr. Hauptman korábbi tulajdonosnak, aki megteremtette annak a lehetőségét, hogy a csapat és én is kiteljesedjek. Köszönettel tartozom a szakmai stábnak, külön Veljko Paunovic vezetőedzőnek, aki hitt bennem, aki elfogadott olyannak, amilyen vagyok és segített tovább fejlődni. Noha csak pár hónapot dolgoztunk együtt, szeretnék sok sikert kívánni az új tulajdonosnak, Joe Mansuetónak, maradjon ugyanilyen szenvedélyes és sikeréhes, mert akkor nagy dolgok valósulhatnak meg Chicagóban. Természetesen ki kell emelnem a csapatot, a társakat, akik nélkül ez a kaland nem lehetett volna ilyen fantasztikus, ahogy köszönöm valamennyi klubmunkatársnak is a segítséget. A végére hagytam talán a legfontosabbat, mert ez a sport valahol róluk, rólatok szól! Azt a szeretetet, amit a chicagói közönségtől az érkezésem napjától az utolsó meccsig kaptam, sosem felejtem el. Hatalmasak vagytok, megérdemlitek, hogy a Fire csúcsra érjen! Megtisztelő volt veletek lenni, a közös sikerért hajtani. Sok boldogságot, szép jövőt, Chicago! Ami az én jövőmet illeti: most türelmesnek kell lennem, egyelőre semmi konkrétum nincs, de hiszem, hogy lesz választási lehetőségem és ahogy eddig, úgy ezúttal is jó döntést hozok majd!“