Novota János: „Ausztriában minden jól működik!“

Taksonyból indult, és egészen a válogatottságig jutott Novota János, aki klubcsapatával, a bécsi Rapiddal az Európa Ligában is kiválóan szerepelt. A közkedvelt kapussal a Via Nova – ICS Somorjai Szervezete tartott beszélgető estet, melyen mosolygósan válaszolt a szervezők és résztvevők kérdéseire.

Hogyan kezdte a futballt?

Taksonyban az iskolai barátom apukája volt a falusi diákcsapat edzője, ő hívott edzésre. Már gyermekkoromban is magasabb voltam a többieknél, és a kapuba tettek. Az edzések tetszettek, de volt, amikor nem mentem. Magamtól jöttem bele az edzések szokásába. Ekkor még csak tíz éves voltam. Más sportot addig nem űztem, a gimnáziumban a kosárlabdát próbáltam ki.

Később Galántára, majd Szencre került.

Nyolcéves gimnáziumba jártam Galántára, ami akkor számomra már nagyváros volt. A csapatban már főleg szlovákul beszéltek a társak és a galántai csapat már magasabb szinten szerepelt. Idővel belejöttem, és egyre jobban alakultak a dolgok. Galántán egyszer a felnőtt csapatban az összes kapus megsérült és az egész felkészülést velük abszolváltam. Az Érsekújvárral játszottunk felkészülési mérkőzést és a szenciek felfigyeltek rám, majd az ificsapatukba igazoltak.

2008-ban jött a váltás, Szencből DAC lett. Milyen volt Dunaszerdahelyen folytatni?

Szencen beléptem a ligás futballba, ahol nagyon jól éreztem magam, sokat köszönhetek nekik. Antal Barnabás és Mohseni úr átvették a szenci csapatot és tudatták a játékosokkal, hogy a csapat Dunaszerdahelyre költözik. Voltak elvárásaink, de nem tudtuk, mire számíthatunk. Amikor Dunaszerdahelyre érkeztünk, éreztük az eufóriát. Nyitrán az első mérkőzésen kikaptunk 2:1-re, majd jött a Nagyszombat elleni 3:0-s győzelem, melyet több ezer ember látott.

Az akkori csapatban szerepelt Leonard Kweuke, aki a DAC legjobb góllövője volt. Hogyan emlékszik rá vissza?

A két év alatt ő volt a legjobb külföldi játékos. Nemcsak teljesítményileg, hanem természetileg is. Nemcsak profi volt, hanem szerény is, a hangját nem is hallottuk az öltözőben. Ahhoz képest, amit a pályán művelt, teljesen más volt az öltözőben. De sajnos, nem tudott eljutni arra a szintre, amire valójában képes lett volna. A DAC-ból eladták Frankfurtba, de emberileg még nem volt kész, hogy a szlovák bajnokságból a Bundesligába kerüljön. Egy óriási ugrás volt számára.

A DAC-ból Görögországba, a Panserraikos együtteséhez igazolt. Megbánta?

Sokat gondolkodtam róla. Egy bizonyos szintig megbántam, de ha visszagondolok, hogy miért igazoltam oda, nem bántam meg. Teljesen más volt nyelvi szinten is. Az ottani kapusedző szerb volt, és teljesen másképp edzett velünk, mint amihez szoktam. Egy héten volt nyolc edzésünk és egy mérkőzés, a bajnokság alatt is, egyfolytában. A vezetőedzővel csak köszönőviszonyban voltam, de ő mindenkivel így viselkedett. Egy éves szerződést írtam alá, de mivel nem védtem és külföldi voltam, szerződést bontottak velem.

2011-ben pedig a bécsi Rapidhoz igazolt. Hogyan jött az ajánlat és mit tudott a klubról?

Kurt Garger, aki a DAC-ban volt edző, korábban évekig a Rapidban játszott. Ő szólt, hogy második számú kapust keresnek. Először próbajátékon vettem részt, egy hét után pedig szerződést kaptam. Amikor odamentem, tudtam, hogy milyen klubról van szó, de nem tudtam, milyen lesz átélni azt, amit Bécsben a Rapid jelent. Ez olyan, mint Magyarországon a Fradi, vagy Skóciában a Celtic. Miután a Rapidhoz érkeztem, jött egy arcsérülés, de ez alatt az idő alatt jobban megszoktam azokat a dolgokat, amelyek a foci melletti élethez szükségesek, és ez által a pályán is jobban tudtam teljesíteni. Kellett másfél év, hogy teljesen beilleszkedjek.

Milyen különbségeket lát Ausztriában?

Ha összehasonlítom a szlovák és az osztrák bajnokságot, főleg a háttérben látok nagy különbséget, nagyon profi minden. A csapatoknak vannak edzőközpontjaik, természetesen, ott is kell stadionokat felújítani, viszont próbálják felépíteni a rendszert, hogy ha a szurkoló, ha kijön, úgy érezze magát, hogy mérkőzésen van, de kulturált keretek között. Ez nagyon lényeges, csakúgy, mint a játékosok fizetése. Minden regisztrálva van, és ha valaki nem fizet, akkor a szövetség közbelép. Nagyon örülök, hogy ez már a DAC-ban is jól működik. Én is megéltem, amikor nem működtek a dolgok.

A remek teljesítménye után jött a válogatott meghívója. Mit szólt hozzá?

A 2012/2013-as idényben kezdtem el teljesen védeni, az évad végén, nyáron jött egy jelzés, hogy benne vagyok a bő keretben. Amikor megjött a meghívó, Róbert Tomaschek hívott fel, akinek szüksége volt az útlevélszámra. Két hétre rá már jött a hivatalos meghívó a nemzeti csapatba.

2014. május 23-án Szencen Montenegró ellen a második félidőben lépett pályára. Milyen érzés volt?

Nagyon örültem, hogy meghívtak, egy játékos számára ez mindig megtiszteltetés. Nem számítottam rá, már elmúltam 30 éves. Egy kicsit azért ideges voltam, de a mérkőzés jól sikerült.

2015-ben az év kapusa lett Ausztriában. Meglepődött, hogy megválasztották?

Egy napilapban jelent meg, és nem tudtam róla. Számomra hatalmas meglepetés volt, mert nem nagyon figyeltem ezt a napilapot. Természetesen, örültem neki, mert ez egy elismerés. Én viszont másnak adtam volna a címet. A második helyen a válogatott kapusa végzett, aki az EB-részvételt kiharcoló csapat tagja.

Van kedvenc csapata?

A Manchester United.

És kedvenc játékosa?

Gianluigi Buffon. Nagyon tetszik a stílusa és az, hogy lassan húsz éve a topon teljesít, kilengések nélkül. Ráadásul egész karrierjét a Parmában és a Juventusban töltötte.

Vissza szokta nézni a mérkőzéseit?

Természetesen. Ha jó voltam, magamnak ezt megmondom. Az edző nem nagyon dicsér. Senkit sem kritizál és senkit sem dicsér.

Felmerült valamikor, hogy magyar válogatott legyen?

Konkrétan nem, de médiaszinten igen. Megkeresett a média, hogy ha kapnék meghívót, elfogadnám-e. Ez egy kicsit nehéz téma. Az igaz, hogy oda húz a szívünk, de ahhoz szükséges a magyar állampolgárság, azt pedig nem tehetem meg, hogy elköltöztetem a családot. Szerintem minden így lett jó, ahogy lett.