Ján Ďurica: 10 éve külföldön

Tíz éve állt légiósnak a dunaszerdahelyi Ján Ďurica, aki a Saturn Moszkva csapatánál kezdte meg külföldi karrierjét. Később a Lokomotiv Moszkváboz igazolt, ahol már több mint hét éve szerepel. A szlovák válogatott játékos az oroszországi évekről mesélt.

Már hét éve szerepel a moszkvai Lokomotiv csapatánál. Sosem akart eligazolni?

Minden természetesen alakult ki. Rendszeresen játszottam, de megéltem olyan időszakot is, amikor mellékvágányra kerültem. A klubon belül viszont szerettek, mindenkivel nagyon jó kapcsolatom volt, és a Lokomotiv vezetői azt akarták, hogy maradjak. Természetesen, voltak más ajánlataim is, de állítom, minden játékosnak megvan a maga útja, amely meg van írva. Az én sorsom a Lokomotiv lett, és nem bántam meg.

Melyik ajánlat felett gondolkodott legtovább?

Még a pozsonyi Artmedia játékosaként nagyon szeretett volna a skót Celtic Glasgow edzője, amely ellen a Bajnokok Ligája selejtezőjében játszottunk. A sikeres Saturn Moszkva időszak után a szentpétervári Zenit keresett meg, később pedig a francia Bordeaux és néhány angol klub. Végül úgy döntöttem, a Lokomotivnál maradok.

2010-ben fél évig a német Hannovernél is megfordult. Milyen volt ez az időszak?

A Hannover színeiben kilenc mérkőzésen léptem pályára. Mindig pozitívan gondolkodtam, és bíztam magamban, hogy jó futballista vagyok. Annak ellenére is, hogy az ember sosem tudja, mit hoz a holnap. Hannoverbe Robert Enke kapus öngyilkossága után érkeztem, el tudják képzelni, milyen volt a klub körüli hangulat. Fokozatosan megszoktam a csapatot, a mentalitást, az embereket és a nyelvet. Még szerencse, hogy a csapatban volt a cseh Jiří Štajner, nagyon sokat segített a pályán és azon kívül.

A Lokomotivnál évek óta a csapat stabil játékosa. Milyen recept létezik erre?

Semmilyen. Erre főleg lelkileg kell felkészültnek lenni. Sok évet a csapatnál maradni, megélni legalább tíz vezetőedzőt és folyamatosan bizonyítani, hogy képes vagyok rá, egyáltalán nem egyszerű. Főleg a hatalmas konkurencia mellett. Rengeteg játékos a nehéz helyzetben inkább feladja.

A tíz éves oroszországi szereplés során volt olyan, amikor fel akarta volna adni?

Hogyne! Ilyen gondolataim már az első két hetem után voltak. Az edzőtáborban tapasztalt szigor nem is annyira zavart, inkább az, hogy hirtelen távol voltam a családomtól és a barátaimtól. Később hasonló gondolataim voltak azoknál az edzőknél, akik félretettek: Sjomin, Bilič, Couceiro. Hála Istennek végül minden jóra fordult.

Nem bánja, hogy nem sikerült bajnoki címet nyerni, vagy komolyabb eredményt elérni az európai kupákban?

Két éve a bajnoki cím az ujjaink között ment el, ami hatalmas kár. Európai kupában kétszer szerepeltem, de szintén nem nyújtottunk kimagasló teljesítményt. Ezek egy kicsit bántanak.

Februárban a török Fenerbahce ellen estek ki az Európa Ligából. Hogy fogadták ez a klubon belül?

Hogy őszinte legyek, azon a két mérkőzésen a török ellenfél egy kevéssel valóban jobb volt. A visszavágón vezettünk, volt is lehetőségünk a második gólra, de nem tudtuk megszerezni. Talán ráfizettünk, hogy az ellenfél már akkor mérkőzéseket játszott, míg Oroszországban a bajnokság még nem folytatódott és csak a felkészüléseket abszolváltuk.

A bajnokság végén lejár a szerződése. Már tárgyal a Lokomotiv vezetőivel a hosszabbításról?

Egyelőre nem foglalkozom ezzel. Számomra elsődleges, hogy a sérülésem után ismét formába lendültem és rendszeres játéklehetőséget kapok.

Gondol már az Európa-bajnokságra?

Igen, de nem csak arra, hanem már a következő válogatott összetartásra. Már várom a csapattársakat, akikkel hosszú ideje nem találkoztam és mindig van miről beszélgetni. Természetesen, örülök a környezetváltozásnak is, párommal és kislányommal rövid időre hazajövünk.

A sorsolás előtt nem kívánta Oroszországot, mégis egy csoportba kerültek.

Nem mondanám, hogy pont őket nem akartam volna, inkább más ellenfélre vágytam. De lehet, hogy jó lesz, ugyanis az orosz játékosokat nagyon jól ismerem, ugyanúgy a mentalitásukat, és ez az előnyünkre lehet. Biztosan nehéz mérkőzés vár majd ránk, mert az oroszok Leonid Slucky alatt másképp játszanak.

Ján Kozák vezetőedzőnek már jelezte, készen áll egy újabb selejtezőre.

Miért is ne? Nem beszéltünk róla részletesen, csak úgy szóba jött. De ha Ján Kozák bizalmát érzem majd, továbbá lesz irántam igény és egészséges leszek, kész vagyok továbbra is a nemzeti csapatban szerepelni.

Azt mondta, megfelel önnek az orosz élet. Mit szokott meg a legnehezebben?

A hóval már torkig vagyok. Nemrég hullott a hó és megint várható. Ez az időjárás nem tesztszik. Már most örülünk annak, ha jó idő lesz.

Nemrég még a futball volt az élete középpontja, azóta már a kislánya Nina az. Hogyan változott meg az élete?

A futball továbbra is az életem elválaszthatatlan része marad, de az életben vannak már fontosabb dolgok, ez pedig számomra a család, a párom, Lenka és a kislányom, Nina. Az ember életében a szerelemnek kell az első helyen szerepelni. Kislányom hamarosan egyéves lesz, és szeretnénk, ha az ünnepségnél az egész család együtt lenne, a nagyszülőkkel együtt.