Négyezer kilométer és sok szervezés – Az Európa-bajnokság háttere egy újságíró szemszögéből

Egy világesemény többnyire a sportló szempontjából van bemutatva, viszont kevés szó esik azokról, akik a híreket hozzák. A németországi Európa-bajnokságon a somorjai Duducz Tibor személyesen vett részt, aki portálunknak a helyszínekről számolt be. Az Európa-bajnokságról, a szervezésről, az újságírói munkáról kérdeztük Duducz Tibort. 

Újságíró szempontjából, hogy indultál az Európa-bajnokságnak? Hogy zajlottak az előkészületeid?

Mivel már a hetedik EB-re, vagy VB-re készültem, tudtam, az egész egy kaland lesz. Az UEFA mindig kitalál valami újat. Mint szabad újságíró akkreditáltattam magam, így tudtam, hogy igazolásokra lesz szükségem, kinek fogok tudósítani. A Nemzeti Sporttól és a Sportolunk.sk oldaltól megkaptam az igazolásokat, amit elküldtem az UEFA-nak. Ezután jött a következő várt feladat az UEFA-tól, az elmúlt 6-12 hónap cikkeit kellett nekik elküldenem. Rengeteget küldtem. Majd megint azt kérték tőlem, hogy küldjek igazolást. Amikor megírtam, hogy ezt már pár hete elküldtem, akkor írtak, hogy ok, rendben. Ez hosszú hetek levelezésének a lezárása volt. Valamikor először jött a válasz, hogy kapok-e akkreditációt, majd ezután kellett a konkrét meccseket kiválasztani. Most a kérvénnyel együtt a konkrét meccseket is kérvényezni kellett. Végül május közepén kaptam választ, mindhárom magyar és szlovák meccsekre megkaptam az akkreditációt. Ami meglepő volt, ugyanis úgy kérvényeztem az akkreditációt, mint szabad újságíró. Végül úgy kaptam meg, mint a Nemzeti Sport újságírója. Gondoltam, reklamálok. De végül meggondoltam magam. Mivel az UEFA-ról volt szó. Ki tudja hogyan végződött volna. Miután megkaptam az akkreditációt, elkezdtem felállítani az utazási logisztikát. Mikor hol, mennyi, hová.

A skót szurkolókkal

A magyar és a szlovák válogatott mérkőzésein vettél részt. Hogy zajlott az utazás, a szállás intézése? Mennyire volt gördülékeny?

Nem volt egyszerű, mivel nagyon kevés szállás volt már szabad. Ugyan azt mondták, hogy szinte minden stadionhoz nagyon jó volt a tömegközlekedés, a valóság azonban más volt. Az első körben nem kaptam parkolókártyát, végül a hatból négy meccsre megkaptam, ami nagy segítség volt.

Rengeteget utaztál autóval. Mennyire volt ez megterhelő?

Több mint négyezer kilométert vezettem két hét alatt. Somorja – Köln – Frankfurt – Stuttgart – Düsseldorf – Stuttgart – Frankfurt – Somorja. Kemény volt. A meccsek előtti sajtó, szállás, meccs, majd a következő helyszín. De mit meg nem tesz az ember a fociért.

A német-magyar mérkőzésen Stuttgartban

Hogy láttad a németországi stadionokat a munka szempontjából? Melyik stadion volt szerinted a legjobb a szervezés terén?

A stadionok gyönyörűek voltak, leszámítva a pályákat, amely főleg Frankfurtban volt nagyon rossz állapotban. Egyébként a legszebb a Frankfurt Aréna volt. Jártam ott 2004-ben, amikor folyamatban volt az átépítés, de fantasztikus lett. Az internetszolgáltatás remek volt. Néha messze volt a Press centrum a lelátótól, vagy a vegyes zónától, ahol az interjúkat lehetett készíteni. Itt ahány stadion, annyi szabály. Úgy a szlovák, mint a magyar válogatottnak saját médiaközpontja volt, ahol maximálisan minden adott volt a munkához.

Mik voltak számodra a pozitív és negatív élmények?

Közelről láthattam a világ focijának a nagy sztárjait. Láthattam, hogyan viszonyulnak a médiához, hogyan működnek e téren a csapatok. A csapatoknak három játékost kellett küldeni a vegyes zónába, a többi játékosnak is át kellett haladnia, de nem volt kötelező nyilatkozniuk. Például a belgák legnagyobb sztárjai De Bruyne öt perccel a vesztes meccs után húsz percig türelmesen válaszolt a kérdésekre. Ugyanígy a kijelölt szlovák játékosok. A magyaroknak e téren még sokat kell tanulniuk. A svájciak elleni találkozó után 55, a németek ellen 50 percet, míg a skótók ellen két órát kellett várni, mire kijött az első játékos az öltözőből. Szoboszlai Dominiknak is még tanulnia kell ezen a e téren. Többen, például Schäfer András, Gulácsi Péter, vagy Ádám Martin gond nélkül, őszintén nyilatkoztak annak ellenére, hogy nem voltak kijelölve. A szlovákok közül a kijelölteken kívül nagyon kevesen vonultak át a vegyes zónán. Bénes Lacus jött és nyilatkozott nekem magyarul. A németek itt is példásan viselkedtek, a románoknál és az ukránoknál megtörtént, hogy összekiabáltak a saját újságíróikkal. Sajnos Németország már nem az a Németország. Én más Németországot ismertem. A szervezők és a rendőrök viszont fantasztikus munkát végeztek.

A szlovákiai különítmény: Fegyveres Zsolt csapatorvot, Novota János kapusedző és Bénes László

Hogy láttad a magyar és a szlovák válogatott teljesítményét, mint újságíró?

A szlovákok kellemesen megleptek. Nem kivárásra fociztak, hanem igyekeztek aktívak lenni. Sajnáltam, hogy így estek ki. Úgy éreztem, hogy a magyar csapat az EB előtt egy kicsit elszállt, nem maradt a földön, nem azt csinálta, amit tudott, ami az erősége volt.  Sajnos, több játékos nem volt a legjobb formában. A magyar csapat Szoboszlai függő. Ha nem megy Dominiknak, akkor elfogy a tudomány. Ez pedig nem helyes. „Szobo“ is csak ember, ő sem teljesíthet minden meccsen 110-százalékra. Főleg úgy, hogy sérülten játszott. A három pont az reális volt. Németországot nem lehet mindig legyőzni, Svájc pedig jobb csapat. A magyaroknál nem tetszett, hogy sokszor másokban keresték a hibát. Hiányzott az önkritika. De nincs semmi gond. Nagyon örülök, hogy győzött a józan ész, Maradt Marco Rossi a kispadon. Ha Magyarország visszatér a becsületes játékához, akkor szép ősz van előttünk. Külön meg kell említeni a magyar drukkereket, fantasztikusan voltak. Ha a drukkereket is értrékelték volna, akkor biztos, hogy érmet érdemeltek volna.

Összességében, hogy értékelnéd az Európa-bajnokságot? Mit szólsz a spanyolok győzelméhez?

Volt már jobb, és már rosszabb EB is. Pozitív volt, hogy egy fociimádó, országban volt az EB, igazi focihangulat volt. Fantasztikus volt látni, hogyan mulatnak az egyes országok szurkolói, mindenféle agresszió nélkül. Személy szerint inkább a fizikális focit szeretem. De most örülök a spanyol sikernek. Az angolok nem érdemelték volna meg az elsőséget.