Interjú: Németh Krisztián szerint az EB-n bármi előfordulhat!

A Pázmaneum Társulás „Polgári esték” című rendezvénysorozatán belül került megrendezésre az Irány az EB! – beszélgetés Németh Krisztiánnal, a magyar válogatott és a Sporting Kansas City támadójával. Az esemény után a sikeres csatárral beszélgettünk.

Hogy kezdődött játékos pályafutásod?

Győrben születtem és évesen kezdtem el a focit. 14 évesen jött az a váltás, amely sorsdöntő volt számomra. Az akkori akadémia rendszer Magyarországon csak az MTK csapatánál működött. Jött a döntés, miszerint felköltöztem pestre és az MTK játékosa lettem.

Fiatalon kerültél Liverpoolba. Hogy jött a lehetőség?

16 évesen mutatkoztam be az MTK felnőtt csapatában. Volt egy erős két évem, amely jól sikerült. Jött az a pillanat, amikor külföldi csapatok keresték a budapesti klubot. Sok beleszólásom nem volt, hogy hova fogok igazolni, a Liverpool volt az a csapat, amely kifizette azt az összeget, amit az MTK kért. Természetesen, amikor ezt meghallottam, egyértelmű volt számomra, hogy belevágok. Utólag sokan azt mondják, hogy rossz döntés volt, de fiatal fejjel nem ezen gondolkodik az ember. Végül belevágtam, jó tapasztaltszerzés volt.

Milyen volt az angliai időszak?

Pályafutásom elejét a tapasztalatszerzés jellemezte. 18 évesen kerültem ki Liverpoolba, és nem beszéltem angolul. Mindig van az a kérdés, egy fiatalnak mikor érdemes külföldre igazolni. Erre azt szoktam mondani, hogy akkor, amikor valaki mentálisan fel van rá készülve. Mai fejjel már tudom, fizikálisan kész voltam, de mentálisan nem. Félig-meddig jól sikerült ez az időszak, mert voltak jó mérkőzéseim is, de sérülések is hátráltattak. Nem tudtam meglépni azt a lépcsőt, hogy be tudjak mutatkozni a felnőtt csapatban. Van hiányérzetem, de nagyon sokat tanultam. Ez ennek a folyamatnak a része.

Angliából Görögországba kerültél. Hogy értékelnéd ezt a kalandot?

Ez tényleg egy kaland volt. A felnőtt külföldi pályafutásom Görögországban indult. Az első évem az AEK Athén csapatánál jól sikerült, ezért döntöttünk úgy, hogy a Liverpool kölcsönbe ad. Utána az Olympiakos tett ajánlatot. Fiatal fejjel nem biztos, hogy bele kellett volna vágnom, de úgy gondoltam, hogy tudok a görög bajnokságban játszani és az athéni élet is tökéletes volt. Az Olympiakosnál az elnök akart és nem az edző, ami egy kisebb hullámot indított el. Itt megtapasztaltam, hogy nem mindig az dönt, milyen teljesítményt nyújtok a pályán.

Milyen volt a görög bajnokság és a szurkolók?

A bajnokság és a szurkolók szenzációsak. Jó volt Görögországban futballistának lenni. Van az a változat, amikor nem jönnek az eredmények és nem tudunk kimenni az utcára, vagy összetörik az autódat, a jó véglet, amikor szeretettel fogadnak. Ezek ellenére nagyon jól éreztem magam, tetszett a szurkolás is.

Ezután ismét az MTK-hoz érkeztél vissza.

A görög kaland másfél évig tartott, nem úgy sikerült, ahogy eltereztük. Utána hazajöttem az MTK csapatába, amely az NB2-ben szerepelt. Olyan klubhoz akartam igazolni, ahonnét tovább tudtam lépni külföldre és ezt az MTK tudta biztosítani. Pár hónapig szerepeltem a csapatban, majd jött Hollandia.

Milyen volt a Waalwijk és a Roda együtteseiben szerepelni?

Utólag belegondolva, Hollandiában kellett volna kezdenem a külföldi karrierem. A közeg a fiatal labdarúgók számára tökéletes, felkészítenek arra, hogy akár egy liverpooli szintre emeljenek. Lettek volna érdeklődők, de a csapat kiesett, ahol játszottam. Mivel támadó vagyok, szerettem volna olyan klubnál játszani, amely a tabella elején van. Hollandiában pedig csak olyan lehetőség lett volna, amely közepes vagy annál alacsonyabb szintű csapat. Ezután egy fél évet kivártam, ami nem volt kellemes időszak. Bíztam magamban.

Hogy jött az amerikai lehetőség?

Kimentem Amerikába, hogy megnézzem a klub feltételeit. Az edző meggyőzött és belevágtam. Az edző, Vermes Péter édesapja magyar származású és ez sokat segített. Valójában nem tudtam hova igazolok. De amint kiértem, olyan körülmények fogadtak, amelyek nagyon megleptek. Az edzőnek olyan szakmai tudása és elképzelése van, ami számomra kedvező és ez hozta ki belőlem a maximumot.

Milyen szintet képvisel az amerikai bajnokság?

Nem szeretem a bajnokságok összehasonlítását, egy mérkőzésből nem lehet megállapítani, hogy például megverné-e a DAC a Kansas csapatát. A játékoskeretet úgy alakítják ki, hogy a bajnokságnak megfelelő legyen. A liga főleg fizikálisan dominál. Nálunk nincsenek sztár játékosok, a többi csapatra ez inkább jellemző. Az amerikai bajnokság nagyjából a holland szintet éri el. Jött egy terv a ligától, hogy öt éven belül a világ 5 legjobb bajnoksága közé szeretnék bevezetni. Ez egy hosszabb folyamat része, és ha eltervezték, bizonyosan így is lesz.

Milyenek a Sporting Kansas körülményei?

Folyamatosan fejlődik a bajnokság. A népszerű sportágak alapján építették a stadionokat, az amerikai focinak 70 ezres, a baseballnak 40 ezres, nekünk pedig 22 ezres stadionunk van. Nehéz elképzelni, de már hat éve folyamatosan teltház van a hazai mérkőzéseken. Nagyon figyelnek arra, hogy a játékosok és a szurkolók között nagyon szoros legyen a viszony. Például én nem voltam a Facebook és egyéb szociális hálók résztvevője, de az első feladatom az volt, hogy csináljak egy profilt. Nem értettem, hogy miért, de a jövőben előfordulhat, hogy pont ilyen miatt kaphatok új szerződést. Utólag már látom, hogy miért gondolták ezt.

A bajnokságban olyan sztárok szerepelnek, mint Gerrard, Pirlo. Milyen ellenük játszani?

Amikor a pályán vagyok, megpróbálok ezzel nem foglalkozni és nem is lehet. A tiszteletet természetesen megadjuk. Én ezeken a játékosokon nőttem fel, néztem őket a televízióban. Nagyon jó ellenük játszani.

Komoly elismerésre tettél szert, ugyanis az év gólját szerezted a bajnokságban. Hogy esett ez a találat?

Általában az ilyen gólok úgy születnek, hogy az ember nem emlékszik rá, hogy is történt. Amikor elindultam, én sem gondoltam, hogy a tizenhatosig el tudom vezetni a labdát. Jöttek a cselek és éreztem, hogy nem szabad a labdát lepasszolnom.

33 mérkőzésen 16 gól értél el. Minek köszönhető az eredményesség?

Az edző jelenléte sokat számított, az elejétől kezdve bizalmat kaptam. Az elején mondta, hogy Amerikában másképp működik a játékosok befogadása. Magyarországon sokat kell tenni, hogy befogadjanak a közegbe, kint viszont ez fordítva történik. Egyből befogad a közeg, de ha nem úgy teljesítesz, akkor kidob. Felém megvolt a bizalom és ennek is köszönhető, hogy az elejétől kezdve jól ment a játék és jöttek a gólok is.

Volt példaképed karriered során?

Győrben a Fehér Miklós volt a példaképünk, az MTK-ban pedig az Illés Béla. Külön élmény volt vele játszani. Ők ketten voltak meghatározóak a pályafutásom során.

Melyek voltak karriered legemlékezetesebb mérkőzései?

Kettő az idén történt. A Portland elleni amerikai kupadöntő, amelyet megnyertünk, a másik a Norvégia elleni hazai mérkőzés az EB pótselejtezők során. A harmadik fontos és emlékezetes találkozót az U20-as világbajnokságon Egyiptombam Costa Rica ellen játszottunk, ahol büntetőkkel ezüstérmesek lettünk.

Hogy élted meg az Európa Bajnokság selejtező sorozatát?

Jó volt átélni ezt a folyamatot. Ahogy közeledett a sorozat vége, egyre nagyobb lett az elvárás felénk. Dárdai Pál csapat átvétele sorsdöntő volt. Olyan felfogást, hitet hozott, hogy mindenki elhitte, kijuthatunk az Európa-bajnokságra. Dárdai Pál után jött Bernd Stork, aki megpróbálta a megkezdett filozófia tovább vételét. Norvégia ellen pedig már saját húzásai is voltak. Végül pótselejtezőn sikerült a kijutás. Utólag azt mondom, jó volt ez így és megküzdöttünk azért, hogy kijuthassunk.

Hogy készült a csapat a Norvégia elleni pótselejtezőkre?

Úgy készültünk, mint korábban. A kapitány összeállított számunkra egy 30 oldalas anyagot, melyből bizonyos dolgokat megtudtunk a norvég csapatról. Lehetett látni, hogy taktikusan játszottunk. Nagy meglepetést nem tudtak nekünk okozni.

Milyennek látpd Dárdai Pál és Bernd Storck munkáját?

Hasonló felfogásban dolgoznak. Dárdai Pál is a német filozófiát követi, hiszen évekig a német bajnokságban szerepelt és jelenleg ott edző. Palinak könnyebb volt, mert könnyebben el tudta mondani a gondolatait. Őt a szurkolók és a játékosok is elfogadták. Nem az ő döntése miatt kellett visszatérnie klubcsapatához, ezért bárki is jött volna, mindenkinek nehéz lett volna átvenni ezt a csapatot.

A csoportban Portugália, Ausztria és Izland lesz az ellenfél. Hogy látod a válogatott esélyeit?

Nehéz megmondani, még hosszú idő van addig, bármi közbejöhet. Fontos, hogy a kulcsjátékosaink egészségesek legyenek. Mind a három mérkőzésen úgy fogunk pályára lépni, hogy bármi előfordulhat.

Hogy élte meg a csapat, hogy a szurkolók és a média is a válogatott mellett álltak?

Magyar focistaként elég furcsa átélni, hogy végre ilyen pozitív a közeg, ezért is volt fontos, hogy kijussunk. Az emberek már elhiszik, nem mindig kapunk gólt az utolsó percben és a focistákról való vélemény is javult. Végre tudunk magyar csapatnak szurkolni, amely mindenki számára öröm lesz.

Melyik volt számodra a legjobb mérkőzés a selejtező során?

A görögöknek tudtam két gólt rúgni, ezért az én szempontból ez volt a legjobb. A csapat szempontjából kulcsfontosságú összecsapás pedig Észak-Írország ellen volt, ahol bebiztosíthattuk volna a legjobb harmadik helyet. Szintén fontos volt a Norvégia elleni két párharc.

Hogy viszonyulnak ahhoz a válogatott játékosai, hogy nem csak egy ország, hanem egy egész nemzet szurkol nekik?

Mindig figyelem a felvidéki zászlót a mérkőzéseken, és ezt nagyon jó látni. A csapattársak is követik a történéseket, főleg a DAC miatt, hiszen tudják, hogy a szurkolótábor a magyarságot képviseli. Ezek komoly dolgok és természetesen követve vannak.

Korábban megfordultál a DAC mérkőzésein is, hiszen kötődsz Dunaszerdahelyhez.

Igen, menyasszonyom révén kötődöm a városhoz, az egész családja itt él, édesapja a város alpolgármestere. Amikor volt időm, régebben jártam a DAC mérkőzéseire. 60 százalékban a szurkolók nyűgöztek le, de lehet látni, hogy a klub és a csapat is fejlődik, idővel akár a bajnoki címért harcolhatnak. A szakmai munka remekül működik és meg lesz az eredménye.