Interjú: Kiss László a New York Maratonra készül

A 33 éves illésházi származású Kiss Lászlónak négy éve egy autóbaleset miatt gyökeresen megváltozott az élete. Ennek következtében – a korábban futballozó fiatalember – a futás mellett tette le voksát. Szabadidejében számtalan hazai és nemzetközi hosszútávfutó versenyen ért el kiemelkedő eredményeket. Pályafutásáról, eredményeiről és jövőbeli céljairól őt kérdeztem.

Miért váltottál a fociról a futásra?

Gyerekkorom óta sportolok, mindig is fociztam, de miután megszűnt a csapat, ahol játszottam, nem volt kedvem máshova menni, így véget is ért a focis pályafutásom. Négy éve volt egy súlyos autóbalesetem, ekkor eldöntöttem, hogy felhagyok az addigi bohém életmóddal. Láttam a TV-ben a New York-i maratont, és elhatároztam, hogy én is lefutom a maratoni távot. Amint felépültem, megvettem életem első pár futócipőjét, és anélkül, hogy bárki is tudott volna a tervemről, elkezdtem futni. Ez szerelem lett első látásra. Fél év múlva le is futottam életem első maratonját.

Hogyan áll össze az edzésterv a mindennapokban és a megmérettetések előtt?

Heti hat nap van futóedzésem, különböző távú és intenzitású edzések váltják egymást, egy-két alkalommal eljárok úszni, ehhez még jönnek az erősítő edzések is, szóval eléggé kitölti a szabadidőmet. Ha egy komolyabb versenyre készülök, akkor az edzéstervem már hónapokkal előtte megvan. Nincs edzőm, én magam állítom össze úgy, hogy a verseny napjára a lehető legjobb formába kerüljek. Sok minden megfordul a verseny alatt az ember fejében, egy fagyi vagy szelet csoki a verseny után az mindig jól esik.

Hol álltál életedben először rajthoz?

Egy 10 km-es futáson, Pozsonyban. Emlékszem, nagyon izgultam, nehogy utolsónak érjek célba. Szerencsére nem így történt, és abszolút feldobott a verseny hangulata. Miután hazaértem, már böngésztem is a következő versenyt. Egyébként azóta is sokat versenyzek Pozsonyban, de rendszeresen részt veszek a felsőszeli, dióspatonyi vagy a csallóközkürti utcai futóversenyeken is.

Nemcsak hazai, de külföldi kilométereket is magad mögött tudhatsz. Mely külföldi helyeket jártad be eddig?

A külföldi versenyeim mind örök élmények. Olaszországban a tengerparti sétányon voltam már versenyen, de futottam Lengyelországban, Szlovéniában és Magyarországon is. A leghosszabb táv, amit futottam az a maraton (42,2km), ezen a távon a legjobb időmet Ljubljanában futottam 2óra 56 perc alatt.

Elsőként értél célba a férfiak kategóriájában a II. szigligeti félmaratonon Magyarországon. Milyen élményekkel gazdagodtál ott?

A Balaton északi partján volt a verseny, eléggé dombos vidéken. Közel kétezren álltunk rajthoz három távban, és sikerült az abszolút első helyen végeznem. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a verseny egyik főtámogatójától kaptam még egy pár futócipőt is.

Mi az, ami által feltöltődsz?

Volt idő, amikor vasárnap reggel jöttem haza buliból, s átaludtam az egész napot. Most viszont vasárnap reggel felveszem a cipőt és futok 30 km-t. Engem a futás tölt fel a legjobban, de értelemszerűen a szervezetbe vissza is kell fektetni az energiát, nemcsak elvenni tőle, így eljárok masszázsra és szaunázni.

Mit tanácsolsz annak, aki ezt a sportot komolyabban szeretné űzni?

Először is vegyen egy pár jó futócipőt, ezzel megelőzi a sérüléseket. Fő a rendszeresség, fokozatosan növelje a kilométerszámokat és élvezze.

Milyen célok és álmok elérése lebeg a szemed előtt a jövőre nézve?

Már vannak tervek a jövőre nézve, az egyik legnagyobb álmom pedig a New York-i Maraton, mivel minden onnan indult. Ehhez nem kevés pénzre van szükség, hiszen csak a nevezési díj 300-350 €. Nekem nincsenek szponzoraim, mindent saját erőmből teremtek meg, de nem is ezért csinálom. Hiszem, ha az ember keményen és becsülettel végzi a dolgát, eléri az álmait.

by bété