Világi Oszkár: Kétezertizennégyben egy romokban heverő klubot vettem át

Tíz éve lett a DAC tulajdonosa Világi Oszkár, aki 2014. március 4-én jelentte be a klub megvásárlását. Azóta rengeteg változáson ment keresztül a dunaszerdahelyi gárda. Új stadion, akadémia, a csapat a nemzetközi porondon is szerepelt. Ennek kapcsán a Nemzeti Sport készített interjút a DAC tulajdonosával, ebből szemezgettünk.

Tíz éve lett a DAC tulajdonosa, hogyan tekint vissza az elmúlt egy évtizedre?

Kétezertizennégyben voltaképpen egy nem létező, romokban heverő klubot vettem át, amelyet a semmiből kellett felépíteni. És tessék, eltelt tíz év, klubunk erős, infrastruktúránk kiemelkedő, áll a stadionunk és az akadémiánk, sok játékosunk, edzőnk és alkalmazottunk van, hamisítatlan klubélet zajlik Dunaszerdahelyen. Sorozatban hat idényben szerepeltünk az európai kupaporondon, tíz éve kétszáz pontunk volt az UEFA rangsorában, ma már ezerötszáz. Noha nem sikerült minden tervünket megvalósítanunk, óriási eredmény, hogy eljutottunk idáig.

Sokszor említi, az az álma, hogy az akadémiából kijövő játékosok fokozatosan beépüljenek a felnőttcsapatba. Egyelőre ez nem sikerült…

Amikor egy-egy új edzővel tárgyalunk, mindig elmondom neki, be kell építeni fiatalokat a csapatba − egyet is ért velem. Hogy aztán miért nem történik meg végül? Az eredménykényszer miatt, nincs türelme beépíteni az ifjakat. Beteszi a játékost egyszer-kétszer, és ha nem felel meg az elvárásának, letesz róla. Hogy sikerrel járjon a tréner, kitartó munkára és kockázatvállalásra van szükség, csak hát a nagy részük ezt nem meri vállalni.

Évek óta jellemző a DAC meccsein a magyarok gyalázása az ellenfél szurkolóitól, a Szlovák Labdarúgó-szövetség nem lép fel ellene, csak nevetséges összeggel bünteti az érintett klubokat. Hogyan lehetne megszüntetni a gyűlölködést?

Sokat magyarázom ezt a Szlovák Labdarúgó-szövetség illetékeseinek. Például azt, hogy egy Felvidék veletek zászló nem ugyanaz a kategória, mint az üsd a magyar fejét és a k… a magyarok rigmus. És ezeket nemcsak egy ember, hanem az egész stadion üvölti. Nekem azért is fáj ez, mert a mérkőzéseken gyerekek is vannak. A Szlovák Labdarúgó-szövetségnek óriási a szerepe abban, hogy ilyesmi megtörténhet a stadionokban.

A teljes interjú a Nemzeti Sport honlapján érhető el.