Igen, megvan, amiért Grúziába jöttünk! A DAC egy parádés végjátékkal kiharcolta a győzelmet a Dinamo Tbiliszi ellen és az Európa liga 2. selejtezőkörébe jutott.
Ez a mérkőzés, az előkészületek, a játék, a lefújás utáni eufória minden szurkoló, játékos, klubtag és újságíró számára örökös emlék marad! Talán néhányan gyermekeinknek, unokáinknak is mesélni fogjuk! Mert van mit!
Nem tudtam, mire számítsak Tbilisziben, de az út végére elmondhatom, fantasztikus négy napot töltöttünk a grúz fővárosban.
Az 1,1 milliós városban aki nem rendőr, az taxisofőr, ugyanis mindkettőből borzalmasan sok van. A stadionban is hatalmas erejű rendőri felügyeletet biztosítottak, főleg a VIP előtti fő lelátót védték. Talán azért, nehogy a szurkolók odarohanjanak Világi Oszkárhoz könyörögni, hogy vegye meg a Dinamót és építsen belőle bajnokcsapatot!
Hogy mennyire komoly a helyzet a tbiliszi együttesnél, azt a mérkőzés utáni sajtótájékoztató is mutatta, ugyanis a helyi média a hazai edzőt már a távozásáról kérdezték!
De persze számunkra már ez nem fontos, mi örülhettünk a továbbjutásnak. Viszont egy pozitív emlék a Dinamo stábjáról illetve munkatársairól. A vereség után is ugyanolyan kedvesen bántak velünk, mit a mérkőzést megelőző órákban, napokban. Néha olyan érzésem volt, mintha a sajtófőnökkel régebbről ismernénk egymást, de ez csak megerősítette a róluk kialakult pozitív benyomást.
Ami viszont a lényeg, a csapat úton van haza, a szurkolók is elindultak a maguk útján, hogy aztán vasárnap a Fortuna liga 1. fordulójában már Zólyombrézón szurkolhassanak kedvenceiknek. Hogy mekkora változást hoz a vezetőedző csere, még nem tudni, viszont
Marco Rossi ennél szebb búcsút sosem kívánhatott volna.
Viszlát Tbiliszi, jövünk Minszk!