A törökökkel játszik osztályozót a magyar válogatott
A magyar labdarúgó-válogatott a törökökkel játszik oda-visszavágós párharcot a Nemzetek Ligája A...
Tizenhat hónap kihagyás után lépett ismét pályára Kalmár Zsolt, aki a Vikingur elleni Kofnerencia-liga visszavágó mérkőzésen a 65. percben lépett pályára.
Kalmár Zsolt pályára lépése során felzúgott a MOL Aréna, az ötezer szurkoló állva tapsolta meg a csapatkapitány érkezését. „Nem vagyok ideges típusú ember, de volt bennem kis drukk, hosszú idő után nem játszottam. Újra pályára tudtam lépni, nagyon jó érzés volt. Ahogy eltelt pár perc, csak a játékra koncentráltam. Volt 1-2 helyzet, amiknél gyorsabban kellett volna döntenem, de majd a meccsek során ez majd jönni fog.“
Az elmúlt 16 hónap hosszú időszak volt a magyar középpályás számára, de végig bízott a felépülésben. „Az biztos, hogy nehéz időszak volt számomra, hiszen 16 hónapot kihagytam. A rehabilitáció alatt is voltak gondok, megtörtént, hogy begyulladt a térdem. Nem volt könnyű időszak. Sosem fordult meg a fejemben, hogy nem tudok játszani, hiszem komoly emberek dolgoztak körülöttem azért, hogy 100 százalékos állapotban legyek. Sokat köszönhetek a családomnak, akik mellettem voltak és sokat köszönhetek a klubnak, hiszen bíztak bennem és megmutatták hogy számítanak rám, ugyanis a sérülésem alatt hosszabbítottak velem. Mindent megpróbálok visszaadni. Egy ilyen sérülés után is úgy bíznak bennem, mint előtte. Arra koncentrálok, hogy minél több meccset játszak. Mentálisan egy másik személy vagyok, ugyanis sok mindent átgondoltam, átterveztem az életemben.“
Sérülése ellenére sem szakadt el a csapattól, végig a játékosok közelében maradt. „Nem volt könnyű, a rehabilitációt Győrben csináltam. Sok időt töltöttem az akadémián is, mindenben megpróbáltam segíteni. Beszéltem az edzőkkel is, Németh Antallal, Janeiroval is. Ők is megkértek, legyek a csapat mellett, segítsek. Főleg a nehéz időben, ugyanis a tavalyi idény nem sikerült olyan jól, de végül elértük a Konferencia-ligát. Most már csak előre figyelek és remélem, azt a csapatkapitányt fogják látni a pályán, aki a sérülés előtt voltam.“
A pálya széléről is sok biztatást kapott, de most már a cél, hogy ismét olyan állapotba kerüljön, mint sérülése előtt volt. „Nagyon sok biztatást kaptam a családomtól, sok üzenetet kaptam a szurkolóktól, hogy várnak vissza, hogy mindent adjak bele. Ez is egy plusz motiváció volt. Ez a meccs számomra azért fontos volt, mert 16 hónap után léptem pályára, sok időt hagytam ki, olyan élményekről maradtam le, amiket jó lett volna átélni. Törekedni fogok, hogy minél több játéklehetőséget kapjak és visszatérjek arra a szintre, amelyen sérülésem előtt voltam. Kell egy kis idő, össze kell magam rakni fejben, a pályán meg kell szoknom a játékelemeket. A legfontosabb viszont, hogy a csapat sikeres legyen.“