140 éve született Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok

Hajós Alfréd Guttman Alfréd néven látta meg a napvilágot 1878. február 1-én, szegény izraelita családban. Csupán 13 éves volt, amikor édesapja a Dunába fulladt. A családi tragédiát követően fordult az úszás felé. A Markó utcai reáliskola elvégzése után a Műegyetemen szerzett diplomát. Az egyetemi évek előtt is aktívan sportolt, így lett esélye kijutni az első újkori olimpiára 1896-ban, ahol április 11-én szerezte a magyar sporttörténelem első olimpiai bajnoki címét.

1896-ban, Athénban, az első újkori olimpián a 18 éves egyetemista két gyorsúszó számban, a 100 és 1200 méteren is elsőként ért célba, megszerezve a magyar sport első olimpiai győzelmeit. A versenyeket április 11-én rendezték a pireuszi tengeröböl 12 fokos vizében. 100 méteren 13 versenyző indult, s 1:22,2 perces idővel Hajós ért elsőként célba. Bár nagyon fázott, újból bezsírozta magát, s a sűrű program miatt az 500 méteres távot kihagyva (pontosabban lekésve) 1200 méteren indult újra. Úgy nyert vagy hatvanméteres előnnyel, hogy körülötte sorra adták fel a riválisok a versenyt: egyszerűen kifagytak a vízből. A sokezres szurkolótábor élén álló görög trónörökös így reagált Alfréd teljesítményére: „Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!“

Hajós 1897-ben, 19 éves korában befejezte úszó pályafutását. Áttért a tornára, majd a labdarúgásra, a Millenáris-pályán 1897. május 9-én lejátszott első labdarúgó-mérkőzésen a BTC csapatában szerepelt. 1901-ben és 1902-ben tagja volt a bajnokcsapatnak, s balösszekötőként az első magyar válogatottnak is, amely 1902. október 12-én, Bécsben, 5-0-ra kapott ki Ausztriától. 1906 őszén két mérkőzésen a válogatott szövetségi kapitányaként is dolgozott (Gillemot Ferenc és Stobbe Ferenc után harmadik szakvezetőként!), irányításával a csapat 1906. október 7-én, Prágában 4-4-re végzett Csehországgal szemben, míg 1906. november 4-én, a budapesti Millenárison 3-1-re visszavágott az osztrákoknak.

Tanulmányai végeztével, Hajós Alfréd a neves építész, Alpár Ignác és Lechner Ödön irodájában tanonckodott, majd később saját irodát nyitott Villányi János építésszel társulva. 1924-ben Lauber Dezsővel készített stadionterve ezüstérmet nyert az olimpiai művészeti versenyeken Párizsban, úgy, hogy az aranyérmet nem ítélték oda. Alkotásai az eklektikától, illetve a szecessziótól a modern formák alkalmazásáig terjednek. Az általa tervezett, és ma nevét viselő margitszigeti fedett Sportuszodát a vasbeton-szerkezet lehetőségének merész kihasználása, korszerű tér- és homlokzatformák jellemzik. Ő építette többek között az újpesti Megyeri úti sporttelepet, a debreceni Arany Bika Szállodát, a győri versenyuszodát. 1945 után a Vajdahunyadvár, a Tőzsdepalota és több más középület helyreállítási munkálatait vezette.

1955. november 12-én halt meg Budapesten, visszaemlékezései 1956-ban jelentek meg „Így lettem olimpiai bajnok“ címen.

Összeállította: bété