A sikerért dolgozik a válogatottnál a dunaszerdahelyi Gaál Attila

Az elmúlt időszakban egyre nagyobb sikereket ér el a Dunaszerdahelyi birkózóklub, ehhez viszont megfelelő háttérmunka szükséges. A sikerkovácsok közé tartozik Gaál Attila edző, aki a tavalyi év végétől a szlovák szabadfogású kadét válogatott edzője is lett, így két fronton dolgozik a sikerért. A dunaszerdahelyi trénert válogatottbeli munkájáról és a dunaszerdahelyi birkózásról kérdeztük.

Hogy jött a Szlovák birkózó-válogatott felkérése?

A Szlovák birkózó szövetség vezetősége négyévente pályázatot hirdet az egyes válogatott edzői posztokra. Tavaly október 31-ig lehetett pályázni a funkciók betöltésére. Mivel épp megüresedett a szabadfogású kadét válogatott edző pozíciója, nagy kihívásként tekintettem rá és úgy döntöttem, megpályázom.

Meglepett a lehetőség?

Igen, egy kicsit meglepődtem, mivel a többi jelöltet is megfelelőnek tartottam a funkció betöltésére. Ugyanakkor nagyon örültem neki, hogy engem választottak. Mivel szeretem az új lehetőségeket és kihívásokat, nagyon boldog voltam a kinevezéstől, új területen próbálhatom ki magam. A kadét válogatott birkózói épp abban a korban vannak, amikor még könnyebben kezelhetők és jobban irányíthatók, mint az idősebb korosztály. Ezáltal zökkenőmentes az együttműködés.

Mi minden tartozik a feladataid közé?

A legfőbb feladatom a fiú kadét válogatott testi és szellemi felkészítése a kontinens bajnokságokra, a nemzetközi, valamint a világversenyekre. A felkészülések az itthoni és nemzetközi edzőtáborok alkalmával zajlanak. Ilyenkor nem csak a fizikumuk valamint a technikájuk kerül megerősítésre, hanem lelkileg is fel kell őket készíteni a megmérettetésekre. Nagyon fontos az összpontosítás és a szellemi érettség.

Miben különbözik a munka a dunaszerdahelyi klubnál és a válogatottnál?

A dunaszerdahelyi klub birkózóit már hosszú évek óta edzem. A gyakorlatok reggel a Sportgimnáziumban kezdődnek, délután pedig a Kodály Zoltán alapiskola tornatermében folytatódnak. Mivel már egészen kicsi kortól eddzük a gyerekeket, így bőven volt időnk megszokni egymás stílusát, társaságát. Ezáltal az edzések otthonosabb, családiasabb hangulatot biztosítanak. A hosszú együttműködésnek köszönhetően ismerem a gyerekek minden erősségét, de a gyengébb oldalukat is. Fontosnak tartom a kommunikációt a szülőkkel, hiszen az ő támogatásuk is szükséges ahhoz, hogy a klub birkózói sikereket érjenek el. Az edzéstervet a kollégákkal állítjuk össze attól függően, hogy milyen versenyre készülünk.

Ezzel ellentétben a kadétoknál konkrétabb a felkészülés, az edzések az edzőterv szerint zajlanak. A válogatottaktól szinte nélkülözhetetlen a profibb hozzáállás, a fiúknak pontosan kell tudniuk, mik a céljaik, milyen eredményeket szeretnének elérni. Ebben kell nekem segítenem, fel kell őket készítenem testileg és szellemileg is a kihívásokra, támogatnom és motiválnom kell őket, hogy a kitűzött céljukat el is érjék. Függetlenül attól, hogy a kadétok az ország különböző pontjáról érkeznek az edzőtáborba, az összhang nagyon jó, a közös munka zökkenőmentes. Próbáljuk megteremteni a professzionális kapcsolatot, létrehozni egy olyan légkört, ahol a fiúk jól érzik magukat és motiváltak az edzésre.

Milyen különbséget látsz a válogatott és a klub birkózói között?

Mivel klubunknak is vannak válogatott kerettagjai, így szerintem nincs különbség a válogatott és a klub birkózói között. Mindenkinek ugyanaz a célja, a győzelem és a megmérettetés az országos vagy akár világversenyeken. Már eleve a klub edzései is sokban hasonlítanak a válogatott edzésekhez, a különbségek minimálisak. Talán annyi eltérést említhetek, hogy nálunk edzenek lányok is, így jobban oda kell figyelni az edzések levezetésére. Természetesen, az itthoni edzésekre több idő jut, jobban oda tudok figyelni a birkózók teljesítményére, fejlődésére. Míg a válogatottnál az edzőtábor időtartama adva van, így abba kell belesűríteni a megfelelő számú edzéseket, fejlődési követelményeket. A válogatott tagjai a további edzéseket a saját otthoni klubjuknál folytatják.

Hogy tudod összeegyeztetni az otthoni munkát a válogatott munkájával?

Mindkét edzői munkám nagyon időigényes, ezáltal eléggé betáblázza a napjaim. Az edzőtáborok és versenyek az adott versenynaptár szerint kerülnek megrendezésre. Ez alapján tudom tervezni az itthoni edzéseinket. Amikor a válogatottal edzőtáborozok, netán valamilyen versenyen veszünk részt, akkor a klubban az edző kollégák helyettesítenek. Előre leegyezzük az edzéstervet, így az edzések folyamatosan zajlanak. Természetesen a kommunikáció napi szinten zajlik.

Hogy látod a dunaszerdahelyi versenyzők lehetőségiet, kik kerülhetnek a válogatott közelébe?

Azt gondolom, hogy a lehetőség mindenki számára adott, amennyiben erősen akarják, és meg is küzdenek érte. Klubunk birkózói, legyenek azok a fiúk vagy a lányok, nagyon törekvőek és motiváltak. A korosztályukhoz képest a legtöbbet edzenek, fejlődésük napról-napra, hétről-hétre látványosabb. Nagy szerepet fektetünk az utánpótlásba is. Az idősebb birkózóink példaképként szerepelnek a kisebbek szemében, így nekik többszörösen kell bizonyítaniuk, hogy kitartó munkával bármilyen eredmény elérhető.

Decemberben Dunaszerdahely városa az Év edzőjének választott. Mit jelent számodra ez a díj?

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a szülővárosom elismerte a munkámat, és az Év edzőjének választott. Eddig is teljes erővel azon dolgoztam, hogy birkózóink szép eredményeket érjenek el és öregbítsék a város hírnevét. A díjat valójában a gyerekek és a klub sikereinek köszönhetem, mert nélkülük én sem érdemeltem volna ki az elismerést.